Erdélyben

Szent Anna-,s Gyilkos-tó,Hargita,
Ez volt az álmom,hogy eljussak oda,
Hol sok hűséges székely él,
S hol "egy ezredévről mond mesét a szél".

Égig érő hegyek,s fák,
S felhők közt Turulmadár.
Kristálytiszta patakok,
Melyben laknak pisztrángok.

Meseszép ez erdélyi táj,
Az én szívem mégis úgy fáj.
Hiányt érzek,s fájdalmat,
Kit szeretek,távol van.

Mit csinálhat,kivel lehet?
Kivel sírhat,kivel nevet?
Gondol-e még néha rám?
Csillagfényes éjszakán..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.