Ő,én,s a csillagok..

Egy nyári éjszakán,éjfél tájban
Vele voltam a Sümegi várban.
Vele,ki oly fontos nekem,
Nélküle nem érne semmit az életem.


Egy szó hagyta el ajkát;örökre.
S fejét hajtotta az ölembe.
Csillagok tündököltek az égen,
Olyan volt minden,mint a mesékben.


Ha hullanak ősszel a levelek,
Mondod-e majd akkor is:"Szeretlek"?
Ha sétálsz a novemberi esőben,gondolsz-e majd rám?
Érzed-e majd akkor?:Még vár Rád egy lány.


Vár,s várja,hogy fogja a kezed
Hogy ne lehessen mással,csak Veled.
Várja,hogy érezhesse ajkad
Mely a hideg téli szélben forró csókokat adhat.


Ha elmúlik a hideg,
S jön a tavasz,
Mivel nagyon szeret téged,
Ő hűséges marad.


Ha nem felejted el,ő vár..
Újra együttlehettek ha jön a nyár.
Újra együtt,itt a várban..
Hol a csillagok is örülnek ha titeket látnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.