2010. április 12. reggel fél9. Metszésvonal, sík, egyenes..

Nem könnyű a hetet matekkal kezdeni. Most még a halvány reggeli napsugarak, a lágy tavaszi szellő és a madarak csiripelése sem tud felvidítani.. sajnos az eget felhők takarják.

Úgylátszik tükrözik a hangulatomat. Szürkék, nagy esőcseppeket hullatnak. Olyan, mintha így szabadulnának meg a bánatuktól.

Mintha valami nagyon fájna nekik. Hm… lehet furán  hangzik,de nem is nagyon vágyom most másra.Kell az eső.. a virágoknak, a fáknak. Később csak így gyönyörködhetünk bennük.

Nem lehet mindig minden szép és jó.. Az unalmas lenne.

Ha mindig hétágra sütne a Nap, akkor egy idő utána nem tudnánk úgy örülni neki. Kellenek a viharok, az esők, a szelek ahhoz, hogy újra várjuk a napsütést. Kell az ősz, kell a tél, hogy újra várni tudjuk a tavaszt, a kikeletet. A mi életünk is ilyen.. Ha mindig minden jó lenne, akkor nem látnánk értékét a boldogságnak.

Harcolni kell érte, majd megkapni, és talán elveszíteni..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.