Magyarország, 2010… Világválság és belső, morális és erkölcsi válság az emberekben. Egy ilyen rögtönzötten felvázolt világkép alakult ki bennem 20 éves, másodéves egyetemista koromra. Talán épp az én korosztályom kezében van a jövő reménységének a záloga, mellyel – ha ésszel és szívvel gazdálkodunk - megmenthető lesz a jövő. Az a jövő, melyet mi hagyunk majd utódainkra, hogy aztán ők élvezzék javait és tökéletesítve azokat átadják az ő leszármazottaiknak. A jövő a hívőké, nekünk pedig most mindenesetre a hitre van szükségünk.
Több egyetemista társammal beszélgetve a következőkre jutottam: abszolút nincs világos és egyenes jövőképe a korban hozzám hasonló emberpalántáknak. Ez borzalmas! Elég csak visszamenni a szüleink fiatalkorára, mikor még nem volt az meglepő, ha a lányok már 20-24 évesen az anyaság öröme elé nézhettek, a fiúk büszkén verhették a mellüket: én is apa lettem, kötelességem felnevelni a kis jövevényt, megóvni és eltartani a családomat. Ellenben ma – hála a globalizációnak - ott tartunk, hogy szinte „ciki”, ha 20 évesen esetleg azon gondolkozunk, hogy hamarosan mi is szülők, családfenntartók leszünk, saját lakással, hivatás teljes munkahellyel. Ehelyett a kortársaim zöme mit csinál? Kocsma, diszkó, füves cigi, korai alkoholizmus… Nem vagyok képmutató, magam is megiszom esetenként azt a pár sört, esetleg azt a méltán híres jóféle magyar pálinkát is. Ám az amit látok, hogy például egyes „diákok” a hét 7 napjából 5 nap részegek folyamatosan kicsit kiábrándító, ám valahol erősít is. Tudom, hogy vannak esetek, mikor már az ember úgy gondolja, hogy például egy balul elsült vizsga után, egy rossz félév vagy egy szerelmi dráma után csak az alkohol képes segíteni, ez azonban nem más, mint akaratgyengeség és önzés. Többet érhet el, hamarabb túllendülhet az ember bizonyos problémákon, ha például leül a Barátaival beszélgetni, kimegy a természetbe kirándulni egyet. Sajnos jelen korunk egyetemistáira inkább a szeszfogyasztás a jellemzőbb. Ha már említettem… füves cigi… Nem vagyok rózsás véleménnyel a témáról és arról sem, aki ennek az „élvezője”. Beszélgettem füves fiúkkal és lányokkal, hogy ez miért is jó dolog, próbáljanak meggyőzni, hogy toleráljam ezt. Nem sikerült – de ezt szerintem mondani sem kell. Az nem érv, hogy „jó, mert segít ellazulni”! Nekem pl. a sétálás, olvasás, gitározás segít lazítani. Ezek teljesen legális „élvezeti” cikkek, sétálni lehet ingyen, olvasáshoz egy jó könyvet kell beszerezni, de ki az, akinek nincsenek könyvei? Zenéléshez kicsit nagyobb anyagi áldozatok szükségeltetnek, de alázattal el lehet jutni a – szerintem - legtökéletesebb fegyver kezeléséhez, a hangszeres játékig.
Napfényes városunk sétálóutcája a következő látványt tárja a sétányra belépő szeme elé: kínai, arab, néger, indiai, kétes eredetű „ember”. Európa, Magyarország, 2010… Magyar fiatalok ezreit veszik fel – jobb esetben - fizetős képzésre, ehelyett a „mélyen tisztelt” idegenek nappali tagozaton tanulhatnak, szinte állami támogatásokat élvezve. Magyar ifjakat szorítanak ki az egyetemekről. Jól megfigyelhető nálunk, hogy ezek a nációk barátkoznak egymással, kis „koalíciós” klikkek alakulnak: az arabok inkább a négerekkel, az indiaiak a kínaiakkal barátkoznak főleg. Az már persze más kérdés, hogy az arab fiúk gyakran keresik egymás (test)közelebbi társaságát is. Pár napja, mikor diákmunkában az utcán dolgoztam szép kis vegyes párok látványa fogadott: magyar-kínai, néger-kínai, magyar-néger, cigány-magyar. A magyar ifjúságot teljesen lezülleszti a globális világ, odáig jutott a java része, hogy a fajkeveredés már evidens dolog, aki szóvá teszi azt, az szemét rasszista, neonáci.
Az ilyen bevándorlók miatt terjed a fiatalság körében egyre erőteljesebben a faj- és kultúridegen szubkultúrák sokasága. Már szinte mindennapos a fültágító, vagy a Krisna tudatot hirdető fiatalok látványa az utcán. Láttam már olyan magyar fiút is, aki egy Afrikát ábrázoló pólóban sétált. Ez még – mondhatnák - semmi. Afrika sziluettje piros-sárga-zöld színben pompázott, benne egy hatalmas fekete színű ökölbe szorított kéz… Minden bizonnyal fogalma sincs róla, hogy az a szimbólum a Black Power mozgalom jele, mely a fekete felsőbbrendűséget hirdeti, melynek nevében több 1000 afrikai fehér fajtársunkat gyilkoltak halomra az utóbbi pár évben Dél-Afrikában. Honnan is tudhatná „szegény”? Hiszen a televízió erről nem számol be, ha mégis említi esetleg a szóban forgó országot, azt most csak a foci vb miatt teszi vagy pedig – min - az afrikai csoda példáját hozza fel, hogy „igen… így kell leszámolni a nácikkal” (az apartheid rendszer ugye nácifasisztanyilas rendszer…). Amúgy meg van mp3-as lejátszója, csúcstechnológiás mobiltelefonja, ami maga bonyolítja le a beszélgetéseket, meg otthon várja a plazmatévé és apuka 'zsír új' Audija.
Elképesztő abba belegondolni, hogy majd – a nem is olyan távoli - jövőben ez a generáció lesz az ország éltetője, a vezetésbe e fiatalok fognak bekerülni. Mit lehet egy olyan ifjúkorral „büszkélkedő” embertől várni, aki legszebb emlékei között a „legbaróbb betépést” tudja említeni, mint igazán jeles eseményt?
Ez a mai egyetemi fiatalság zöme. Amennyiben ez így halad, úgy 50 éven belül a fehér ember Hazánkban kisebbségbe kerül, átveszik helyünket a korcsok, a bevándorlók. Ők lesznek az oligarcháink, a kizsákmányolóink.
Hagyhatjuk ezt? Akarjuk azt, hogy fehér gyermekeink jövője kilátástalan legyen és egy idegen megszállók, önkényuralkodók által irányított országban éljenek? NEM! Ez itt Magyarország és mindörökre az is marad!
KITARTÁS!
Bácskai Zoltán - Jövőnk.info
