Egy éjszaka.Egy álom.Egy rémálom.Vége.Elveszítem.Az életem eddig tartott...
És most újból este van.Hogy merjek így aludni?
Nem akarom mégegyszer elveszíteni..azt nem bírnám ki:$
Ellökött magától.Nem ölelhettem,csókolhattam meg.
Mintha a szívem helyén egy üres,vérző,fájó seb maradt volna.
Egy seb,mely sose fog begyógyulni.
Felébredni olyan volt,mint mikor összejöttünk.
Éreztem,hogy "huh..az enyém".Ilyenkor érzem igazán mennyire fontos is nekem.
Minden egyes vele töltött perc örök emlék marad.
Legyen az a gimiben,itthon,koncerten,a csillagos ég alatt
vagy a lemenő Nap sugaraiban fürödve..a lőtéren,a mezőn,
az erdőben,a tónál,a hegyen,barátokkal vagy kettesben..
Nélküle olyan lenne az életem mint az éjszaka csillagok nélkül,
a napok hajnal és alkonyat nélkül,a téli esték forró tea és a tűz melege nélkül,
az élet barátok,család nélkül...hogy lehetne..de minek?Nem lenne értelme..
Hát..kb ennyit jelent nekem..
És csak miattad írtam..:$ Szeretlek Drága:$

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.