A "gárdás évek" során megtanultam,hogy a külső támadások csak erősítik az embert, az egymás és Hazája iránt  érzett szeretetet..hogy nem kell foglalkozni azok véleményével,kik ellenségeink. Ahogy nem sikerült kioltani bennem a hazaszeretetet,úgy nem lehet elválasztani tőlem a Szerelmemet sem. Hogy ki Ő? Ki az, aki ilyen fontos nekem? A kisfiú, akiért aggódom, s féltem, a barát, aki mellettem van a bajban, a férfi, akinek karjaiban biztonságban érzem magam. Az első pillanattól kezdve hogy megláttam, úgyéreztem kell nekem. Majd egyre fontosabb lett, s mára Ő a Mindenem. Nem tudnék itt ülni, Csokonai szentimentalizmusát hallgatva ha nem számolhatnám vissza az órákat, mikor újra Vele lehetek majd.Nem próbálkoznék az n-edik gyök megtanulásával, ha nem azért tenném, hogy majd egyszer hasznát vegyem. Egyszer, mikor majd csak Vele lehetek... Mikor majd minden este mellette aludhatok el, és nem lesz több rémálmom, mert Ő ott lesz velem, és mellette ébredhetek és nem kell többé semmitől sem félnem. Ez talán mindennél többet érne. Senki mással,csak Vele. Senki másnak nincs olyan aranyos mosolya,husija,illata...senki más nem tud olyan édesen nézni...Ő a legtökéletesebb férfi számomra,akár tetszik akár nem..
És mégvalami.."...az igaz szerelem azt jelenti,hogy túléljük a viharokat és erősebben kerülünk ki belőlük".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.