..és csak fekszünk egymás mellett..fejem a mellkasán, átölelem,és ő is engem..úgyérzem, az ő lélegzetvétele az enyém is..ahogy dobog a szíve,ugyanúgy az enyém is..mintha egyszerre két embert tartana életben..vagy kettőt,vagy egyet se..olyan nincs,hogy Ő vagy én..itt csak Mi vagyunk.Majd megcsókol egyszer..majd többször..milliószor.És azt suttogja:Szeretlek.
A legszebb szó a világon.Szeretném énis mondani..de nem megy.Nem tudok megszólalni.Könnyezni kezdek,és sírni..
Majd azt kérdi:-Mi baj?-szintén nem tudok mondani semmit.
Mi baj lenne?Hisz Vele vagyok..és Vele csak jó lehet.A legjobb.
Annyira szeretem..:$ Talán még soha nem mondtam semmit ilyen őszintén:Nagyon szeretlek.Majd szorosabban ölelt..
Hogy mit éreztem akkor?Biztonságban éreztem magam.Soha nem félek mikor Vele vagyok.Tudom,ha bármi történne kettőnkkel,az nem lenne véletlen.Nekem mellette a helyem,akármi lesz..És remélem ez sokáig így marad..:$:-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.